|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 17 találat | lapozás: 1-17 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tamás Attila 2001. április 18.Hatvanöt egyetemi tanár állásfoglalása. A Professzorok Batthyány Köre nyílt levele Lionel Jospin úrnak, a Francia Köztársaság miniszterelnökének Tisztelt Miniszterelnök Úr! Cigány (roma) honfitársaink egy csoportja nemrég tartózkodási engedélyt kapott Franciaországban. A Magyar Helsinki Bizottság elnöke negyvenedmagával nyílt levelet írt Önhöz, amelyben megköszönte a francia hatóságok eme intézkedését, alig burkoltan rasszizmussal, cigányüldözéssel vádolva meg a magyar társadalmat, a hatóságokat és a kormányt. A jelen nyilatkozat aláírói a honi politikai erkölcsök kemény bírálóiként és az európai értékek elkötelezett híveiként felelősségük teljes tudatában a következőket kívánják leszögezni ezzel kapcsolatban. A magyar nép számos etnikum keverékéből alakult ki. Ezeréves államisága során jó néhány népcsoportot fogadott be, majd a versailles-i békeszerződések következtében egyharmada kisebbségi sorba került, s így maga is megtapasztalta a kisebbségi lét keserveit. Nem véletlen, hogy a második világháború alatt befogadtuk többek között a franciák és lengyelek ezreit, napjainkban pedig a délszláv polgárháborúk menekültjeit. Tudatában vagyunk annak, hogy az 1956-os forradalom leverését követő kommunista terror elől menekülő honfitársainknak a nyugati világ számos országa, köztük Franciaország nyújtott menedéket. A magyarság együttérzést és segítőkészséget tanúsít az országban élő etnikai kisebbségekkel szemben is. Különösen vonatkozik ez a cigányságra, amely sajátos hagyományaival együtt a magyar nemzethez tartozik. Kultúrája a nemzeti kultúra része, nyomorúsága a nemzet nyomorúsága. A mai Magyarországon politikai, vallási, kulturális, de különösen etnikai különbözőség okán senkinek nem kell hátrányos megkülönböztetéstől, még kevésbé üldöztetéstől tartania. A cigány kisebbség a modern társadalomba való bekapcsolódás szükségét érzi, de annak óriási nehézségeivel nehezen boldogul, akárcsak Európa más országaiban. A jelenlegi magyar kormány a cigányság társadalmi beilleszkedéséért államilag finanszírozott felzárkóztatási programot indított el. Jelentős támogatást nyújt a cigányságnak oktatási és nevelési programok, tartósan munkanélküli cigányok részére nyújtott képzés keretében. Ugyancsak tetemes öszszeggel segítik a romák részvételét a közmunkaprogramokban. Államilag támogatják mind az országos, mind a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok költségvetését stb. Mindezt természetesen az állampolgári jogon nekik juttatott segélyen kívül kapják. Magyarországon törvények garantálják a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű hírközlési eszközeinek működtetését is. A Magyar Televízió mind a tizenhárom hazai nemzetiségnek készít anyanyelvi műsort. A jelenlegi magyar kormány a cigány kisebbség számára több sajtótermék mellett egy önálló civil sajtóirodát is támogat. Korántsem állítjuk azonban, hogy ezzel a roma kisebbség problémái meg lennének oldva, mint ahogy Európa-szerte sincsenek. Bajaik gyökere a hatékonyságra épülő dehumanizált modern társadalom és az emberi kapcsolatokban gazdag hagyományos viszonyok összeegyeztethetetlensége. A megoldáshoz a többség és a kisebbség kölcsönös jóindulata, megértése, türelme, sok munka, hosszú idő és természetesen még több pénz kell. Noha a türelem és a pénz időnként fogytán van, a jelenlegi magyar kormány és cigány partnerei sokat tesznek az ügy előmozdításáért. Árt azonban ennek a munkának az az ellenséges propagandakampány, amelynek sok megnyilvánulása tapasztalható napjainkban. A Professzorok Batthyány Köre a magyar tudós professzorok civil szervezete, és nem óhajtja sem kutatni, sem találgatni, hogy kiknek és miért érdeke az ország, a demokratikusan választott kormány, a magyar nép lejáratása, az Európai Unióba való felvétel akadályozása. Meggyőződésünk, hogy a zámolyi roma csoport ennek a háttérből irányított kampánynak eszköze és egyben áldozata. A cigányság leszakadása nem mai keletű, nem csupán magyar, hanem általános európai gond. Megoldása csak összefogással, türelemmel, a nevelési és képzési rendszerek hatékonyabb működtetésével képzelhető el. Kártékonynak tartjuk a nemzetünket rágalmazó nyilatkozatokat; ezek akadályozzák e gondok megoldását is. A Professzorok Batthyány Köre az eredményes munka mellett tesz hitet, és ahhoz kész minden lehetséges formában hozzájárulni. Ádám Antal, Berényi Dénes, Bitskey István, Borhidi Attila, Czvikovszky Tibor, Dubrovay László, Dux László, Falkay György, Fazekas András, Freund Tamás, Gáspár Zsolt, Gönczöl Éva, Görömbei András, Guczi László, Hámori József, Hernádi Ferenc, Hollósi Miklós, Imre László, Janszky József, Kalaus György, Keszthelyi Lajos, Kilár Ferenc, Király Zoltán, Klement Zoltán, Kóczy T. László, Kollár István, Kollár Lajos, Kopp Mária, Kovács László, Kőrös Endre, Kurutzné Kovács Márta, Lázár György, Lipták András, Lovas István, Lovas Rezső, Nagy Zoltán, Nemes Attila, Ormos Pál, Párducz Árpád, Pethes György, Prékopa András, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Schneider Gyula, Sík Tibor, Sohár Pál, Solymosi Frigyes, Sonkodi Sándor, Sótonyi Péter, Szakoczai György, Szathmáry Örs, Szendrő Péter, Szentirmai Attila, Szilágyi László, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Sztaricskai Ferenc, Tamás Attila, Taxner Ernő, Tringer László, Tyihák Ernő, Vajna Zoltán, Varga János, Veress László, Verő József, Zimányi József. /Magyar Nemzet, ápr. 18./2009. szeptember 28.A szórványvidék óvodai ellátásáról tanácskoztak Tordán, a 17. Szórványtengely szakmai műhely keretében. A tanácskozáson tanfelügyelők, iskolaigazgatók, óvodavezetők, érdekvédelmi egyesületek vezetői, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek számszerűsítették Erdély szórványvidékeinek oktatási helyzetét. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta, hogy Nagyenyeden ismét a középiskolai oktatás szintjén indulhatott el az évszázados hagyománnyal rendelkező tanítóképzés. A Szórványtengely minden rendezvény során Őrhely-díjat oszt ki azoknak a családoknak, akik nehéz körülmények között vállalják gyerekeik magyar nyelvű taníttatását. Ezúttal egy ötgyermekes család kapott nyolcvan eurós támogatást. A rendezvényen bemutatták Simon Ilona Meselélektani ábrázolások című, pedagógusoknak és szülőknek szóló könyvét, illetve Tamás Attila Elektronlakók című ifjúsági regényét. /Mayla Júlia: Az óvodai oktatásról tanácskozott a szórványműhely. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./2012. március 5.Jelentős könyvadományt kapott a váradi PKE könyvtáraTöbb mint ötezer kötetből álló könyvadománnyal gyarapodott a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye Görömbei András és Tamás Attila jóvoltából. Mintegy 5400 kötettel bővült a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye. A könyvállományt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint Tamás Attila, a Debreceni Egyetem professor emeritusa adományozta a Nyíregyházi Főiskola közvetítésével a felsőoktatási intézménynek. Az ünnepélyes átadásra pénteken került sor, az adományozókat Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke, Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora és Tukacsné Károlyi Margit rektorhelyettes képviselte. János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora önzetlen és nagylelkű gesztusnak nevezte a két jeles irodalomtudós könyvadományát, mely bevallása szerint hatalmas segítséget jelent a viszonylag fiatal nagyváradi egyetemnek. Az intézményvezető elmondta, hogy a könyvállományt helyszűke miatt két különböző helyen – a főépületben található központi könyvtárban, illetve a Zárda utcai dokumentációs központban – helyezték el. A rektor köszönetét fejezte ki az adományozóknak, akik – elmondása szerint – a Nyíregyházi Főiskola és a Debreceni Egyetem vezetőihez hasonlóan fontos stratégiai partnerei és állandó segítői a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke Görömbei András baráti üdvözletét tolmácsolta, aki – akárcsak Tamás Attila professzor – nem lehetett jelen az ünnepélyes átadáson. Az akadémikus beszédében a Partiumi Keresztény Egyetem és a debreceni tudományos bizottság szakmai kapcsolatának megerősítését szorgalmazta. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora felszólalásában dr. Görömbei András és dr. Tamás Attila munkásságát méltatta. Véleménye szerint hagyatékuk méltó helyen szolgálja tovább a magyarság és az egyetemes tudomány ügyét. Tőkés László EP-képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetem alapító elnöke szerint az anyaországiak határon túli magyar felsőoktatás iránti elkötelezettségét igazolja a nagylelkű könyvadomány. „Görömbei András, illetve az itt jelen lévő jeles irodalmárok tudatosították és cselekvésre is váltották szolgálatukban azt a gondolatot, hogy egyetlen magyar irodalomról beszélhetünk” – hangsúlyozta. Tőkés László díszoklevelet és az egyetem címerét ábrázoló emlékplakettet nyújtott át az adományozókat képviselő vendégeknek, akik ezt követően Asztalos Attila könyvtárigazgató irányításával megtekintették az egyetem könyvtárát. Krónika (Kolozsvár) 2013. július 31.Felzárkóztatnák a hátrányos helyzetű fiatalokat SzékelyföldönNégy székelyföldi: három Hargita, és egy Kovászna megyei ifjúsági tanács pályázott sikeresen az Európai Bizottság május elsejei határidővel meghirdetett nemzetközi ifjúsági pályázatán különböző képzések, programok megszervezésére. A Fiatalok Lendületben Program (FLP) által sikeresen megnyert projekt összértéke több mint 70 ezer euró. Ezt a pályázatot mutatták be szerdán Csíkszeredában a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT), Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa (GYTIT), az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) és a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) képviselői, valamint Grüman Róbert FLP pályázati szakértő, a pályázat koordinátora. Évente 5 millió eurót pályázhatnak meg romániai ifjúsági szervezetek az Európai Unió „Youth in Action” pályázati kiírásain. „Sajnos ebből a magyar ifjúsági szervezetek elég keveset kapnak meg, ezért is hatalmas előrelépés ez a megnyert 70 ezer euró” – fejtette ki Grüman. A megnyert pályázatok lehetőséget adnak más nemzetek önkénteseinek fogadására, csereprogramokra, illetve vezetők képzésére is. Kozma István CSTIT elnök arról számolt be, hogy már több nemzetközi projektet sikerült lebonyolítaniuk, azonban az elmúlt két év pályázatain nem jártak sikerrel. „A mostani sikeres pályázat révén egy képzést fogunk tartani november 16 és 23 között, amelynek témája a hátrányos helyzetű, vidéki fiatalok bevonása az ifjúsági életbe, amelyen a kisebbségi kérdések és a fogyatékkal élő fiatalok kérdései is terítékre kerülnek” – mondta el Kozma. A képzésen hét ország ifjúsági szervezeteinek képviselői vesznek részt, a projekt összértéke pedig 14.500 euró. November 23 és 30 között 8 európai ország résztvevőivel szerveznek képzést Ifjúsági munka címmel az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanácsnál, erről Rátz István alelnök tájékoztatott. „A mi képzésünk az etnikai és vallási alapon marginalizált fiatalok bevonása a közélet különböző területeibe” – ismertette Barti Zoltán, a GYTIT alelnöke Gyergyószentmiklósról. Azután Oltean Csongor HÁRIT ügyvezető elnöke arról számolt be, hogy a rájuk eső, 14500 euró összértékű projekt révén a romák és a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásáról fognak képzést tartani, továbbá önkéntes-csereprogramot is lebonyolítanak, amely révén különböző európai országok önkénteseit fogják vendégül látni szeptembertől. Grüman összegezte az elhangzottakat, rávilágítva, hogy az uniós projekt célja a hátrányos helyzetű fiatalok bevonása a közéletbe, továbbá az esélyegyenlőség biztosítása valamennyi európai fiatal számára. Emellett lehetőség adódik a jó kapcsolatok kialakítására nemzetközi szinten a különböző ifjúsági szervezetek között, valamint az olyan országok ifjúsági civilszervezeteinek felzárkóztatása, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak. Tamás Attila 2014. május 13.Székely zászló és Mátyás király StrasbourgbanEurópa országaiból érkező fiatalokkal népesült be a hétvégén a strasbourgi Európai Parlament épülete. Az Európai Ifjúsági Fórum által szervezett, European Youth Event (EYE 2014) nevet viselő ifjúsági találkozóra Erdélyből, Székelyföldről is érkeztek fiatalok a Magyar Ifjúsági Értekezlet révén, akik többek közt a Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa elnevezésű projektet népszerűsítették. Ugyanakkor a Minta Ifjúsági Szervezet a székelyföldi autonómiatörekvést vitte el a rendezvényre. Több napon keresztül nagy volt a nyüzsgés Strasbourgban, Európa fővárosában az Európai Parlament épületében. A több országból érkezett fiatalok a pénteki megnyitót követően „birtokukba” vették az EP épületét: keresztül-kasul járták annak folyosóit, szárnyait, és különböző témájú előadásokon, fórumokon, kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt, az EU-t és a fiatalokat érintő témákban. A beszélgetések során a témákhoz hozzászóló fiatalok részéről észrevételek, bírálatok is megfogalmazódtak az EU-ra és az Európai Parlamentre vonatkozóan, amelyre a fórumok meghívottai reagáltak, nagy általánosságban hárítva a számonkérést, felelősségre vonást. A rendezvényen résztvevő, különböző országokból érkező fiatalok a YO! Fest névre keresztelt, a parlament épülete előtt felépült „falu” sátraiban különböző nézeteket, ügyeket képviseltek, projekteket, programokat mutattak be. A MIÉRT tagszervezetei mellett, akik a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa elnevezésű projektet mutatták be, a Minta ifjúsági szervezet is képviseltette magát, elhozva a székelység autonómiaigényét is az európai fiatalok számára, amelyet szórólapok segítségével népszerűsítettek a parlament épülete előtt. Mint elmondták, amellett, hogy eleget tettek az Európai Ifjúsági Fórum meghívásának, fontosnak tartották, hogy ezen az eseményen is hangsúlyozzák a székelység autonómiaigényét, mivel ez a kérdés nem kap elég nagy figyelmet a nemzetközi sajtóban, fórumokon, emiatt pedig más országok fiataljaihoz sem jut el az üzenete. Lőrincz Árpád, az autonómiapárti ifjúsági egyesület Hargita megyei elnöke elmondta, hogy spanyolországi, katalán kisebbségű fiatalokkal is találkoztak a programon, akikkel rövid beszélgetést folytattak az autonómiatörekvésekről. Rajtuk kívül spanyolországi baszk fiatalok is jelen voltak a találkozón: a parlament előtt egy baszk zászlót ábrázoló aszfaltrajz és alatta az Independentzia! (Függetlenséget!) felirat árulkodott az ottjártukról. Az általunk megkérdezett bolgár Veselina Valcheva elmondta, magyarországi és erdélyi magyar ismerősei révén hallott már a székelység autonómiaigényéről, de ennek részleteiről nem sokat tud. Szerinte bármilyen demokratikus országban élő kisebbségnek joga van ahhoz, hogy az anyanyelvén intézhesse az ügyeit, saját nemzeti jelképei legyenek, és ne nyomja el a többségi nemzet. Kifejtette: ő messzemenően támogatni tudja a kisebbségben élő nemzetrészek autonómiatörekvéseit. „Azért nem ismeretlen számomra az autonómia-kérdés fogalma, mert Európa-szerte nagyon sok országban találkozhatunk vele. A Bulgária déli részén élő török kisebbség is autonómiát szeretne, én azt is támogatom” – fejtette ki. „Nem hallottam még arról, hogy egy Romániában élő kisebbség autonómiát szeretne. Igazából Romániáról is nagyon keveset tudok, mivel még soha nem jártam Kelet-Európában – mondta el portálunknak a németországi Suzanne. Szerinte sokan azért nem hallottak még az erdélyiekről, vagy a székelyekről, mivel a nemzetközi sajtóban nem kapnak teret a törekvéseik. Egy másik fiatal, az egyesült királyságbeli Richard is hasonlóan vélekedik: mint mondta, náluk már mindenki hallott a románokról, a bevándorlás és az azt övező politikai csörte miatt, azonban a kisebbségben élő székelységről nem tudnak. Szerinte az autonómiaigényt minél szélesebb körben, nemzetközi fórumokon is népszerűsíteni kellene, ahhoz, hogy eredményes legyen. Az egyik kerekasztal-beszélgetés során többször is elhangzott, hogy egy adott országnak, népnek magának kell megoldania a problémáit, ami sokszor nem az Európai Unió, vagy a nemzetközi fórumok feladata. Erre reagálva egy francia fiatal úgy vélekedett, hogy egy ilyen ügyben, mint az autonómia kivívása, az EU és a nemzetközi döntéshozók segítsége nélkül nem történhet meg. Elmondta: szerinte az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kellene fordítania a kisebbségek helyzetére, védelmére. Az ifjúsági találkozó záró rendezvényén Doris Pack, német EP-képviselő válaszolt a fiatalok által felvetett kérdésekre, témákra. Egy romániai lány a fejetlen erdőkitermelés és fakivágások ellen emelte fel a szavát, kérve, hogy az EU is tegyen lépéseket az átláthatatlan erdőirtások megfékezése ellen. Több fiatal is beszélt arról, hogy szerintük sok esetben szemléletváltásra lenne szükség az európai politikában, ezért lenne szükség a fiatalok meglátásaira, és arra, hogy a fiatal korosztály is beleszólhasson a politikába. Javaslatok hangzottak el azzal kapcsolatosan is, hogy a digitális forradalom hozadékait is jobban ki kellene használni a kommunikációban, hogy az európai parlamentben folyó döntések a fiatalokhoz is átláthatóan eljuthassanak. Volt aki azt nehezményezte, hogy mivel többek között José Manuel Barosso, az Európai Bizottság elnöke és Martin Schultz, az Európai Parlament elnöke sem voltak jelen a találkozón, ezért a fiatalok kérései, meglátásai süket fülekre találnak, mivel nem biztos, hogy eljutnak hozzájuk a megfogalmazott felvetések. Doris Pack végszóként elmondta: a fiataloknak is tenniük, dolgozniuk kell azért, hogy a közösségükben, egy adott probléma, helyzet terítékre kerüljön, és megoldódjon. Tamás Attila. Székelyhon.ro 2015. február 24.Borboly-ügy: súlyos vádak a DNA vádiratábanAz Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) szerint szabálytalan pályáztatás, a tervezettnél sokkal vékonyabb aszfaltréteg lefektetése és törvénytelen kifizetés írható egyebek mellett Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök számlájára a 131-es megyei út felújítása kapcsán – derül ki az Átlátszó Erdély által közzétett vádiratból. A DNA a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető útszakaszon végzett munkálatok kapcsán vizsgálódott, és azzal vádolja Borbolyt és további 12 személyt, hogy több millió lejjel károsították meg az államot. Távirányított munkálatok? A nemrég beindított oknyomozó blog birtokába került dokumentum szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke személyesen adott utasítást arra, hogy a Felsőboldogfalvát és Erdővidéket összekötő megyei út felújításakor 16 helyett 5 centiméter vastagságban aszfaltozzanak. „Az utat a tervekben előírt vastagságnál jóval vékonyabb aszfaltréteggel borították, majd utólag, iratokat hamisítva igyekeztek »dokumentálni« a munkálatokat. A trükközés azt követően is folytatódott, hogy a megyei tanácsnál tudták: folyik a nyomozás" – írja a vádirat alapján az oknyomozó blog. A vádirat több, Borboly Csaba és beosztottai között zajlott telefonbeszélgetést is idéz. Az egyik szövege alapján a megyei tanácselnök beosztottján keresztül azt az ukázt adja a Stravia Group ügyvezetőjének, Sajó Tibornak, hogy a terv szerint előírt vastagság helyett csak 4 centiméter koptató-, illetve 1 centiméter kiegyenlítőréteget fektessenek le, „hogy minél hosszabb távon lehessen aszfaltozni". Egy, Borboly Csaba és Sófalvi László, a megyei tanács volt alelnöke közti telenfonbeszélgetés keretében a tanácselnök világosan kimondja: hamis papírok alapján fizették ki a szóban forgó útfelújítási munkálatokat. Szabálytalan közbeszerzésekről beszél a vádhatóság A dokumentumból kiderül: noha az RMDSZ-es tanácselnök mozgatta a szálakat, az önkormányzat több hivatalnoka és a kivitelezőcég több képviselője is érintett az ügyben. Az Átlátszó Erdély által közölt írás kitér Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő szerepére is az ügyben, akit az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség is vizsgált az útfelújítást végző Stravia Group Kft.-ben birtokolt érdekeltsége miatt. „2008–2012 között a Stravia összesen 40 szerződést kötött az önkormányzattal, 25 millió lej összértékben. Ráadásul Pálffy megyei tanácsosként rendszeresen jelen volt a Stravia Group által végzett munkálatok átvételekor, az ő aláírása gyakran szerepel az átvételi jegyzőkönyveken" – olvasható a vádirat alapján készült írásban. A tényfeltáró anyag kapcsán egyébként munkatársunk Borboly Csaba álláspontjára is kíváncsi volt, aki telefonos üzenetben azt válaszolta, a büntetőeljárással kapcsolatos kérdésekkel forduljunk az ügyvédjéhez. „Akit érdekel, és tájékozódni kíván az eljárás eddigi fejleményeiről, az elolvashatja a bírósági tárgyalásokról készített beszámolókat az interneten. A két nagy román hírügynökség, az Agerpres, illetve a Mediafax is rendszeresen beszámol a bírósági tárgyalásokról, tehát interneten is elérhető tudósításaikat minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlom, mert alaposak, részletesek és tényszerűek" – írta üzenetében a politikus. Borbolyt folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással vádolja a korrupcióellenes ügyosztály. Az ügyben 12 további személy ellen is vádat emeltek. A DNA szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket, és ezzel közel 1,8 millió lejes kárt okozott az államnak. A legközelebbi tárgyalás március 3-án lesz. Tamás Attila Krónika (Kolozsvár) 2015. április 6.Áldást kértek a termésre a szentegyházi határkerülőkA reggeli hideg és a helyenként vastag hóréteg sem szegte kedvét annak a többtucatnyi lelkes szentegyházinak, akik idén is továbbéltették a határkerülés hagyományát a településen. A résztvevők egymásért, a közösségért imádkoztak, valamint a Mennyei Atya áldását kérték a földekre és a munkára. Húsvétvasárnap reggel fél nyolc, szentegyházasfalvi templomtér. Mint minden évben, idén is innen indulnak papi áldással útnak a határkerülők, hogy áldást kérjenek a mezei munkára a bő termés reményében, továbbá hogy egymásért, az egyházközösségért imádkozzanak. A határkerülés egy állomásokra osztott imádság-körút, amely során a résztvevők bejárják a település és a környező mezők egy részét. Minden kereszt egy állomás, ahol megállnak, majd egy személy vezetésével közösen imádkoznak. A határkerülők imádságokat és énekeket tartalmazó füzetét régi imádságoskönyvek alapján állították össze nem sokkal a rendszerváltás után, Ambrus Imre egykori megyebíró (a helyi egyháztanács vezetője) kezdeményezésére. Archaikus imák, valamint kötött imádságok vannak benne, állomásonként felosztva. „Adjunk hálát a mindenható felséges teremtő Istenünknek, hogy megadta érnünk a mai dicsőséges szent napot, a mi megváltó Jézusunk feltámadása napját, hogy irgalmas szemeit rajtunk tartván megőrzött, oltalmazott, sokrendbéli szomorú változásokban. (...) Minthogy sokrendbéli szükség alá vagyunk vetve, könyörögjünk azért, először is hogy mezeinkbe lévő és leendő veteményeink, melyek látogatására a mai szent napon szép isteni dicséretekkel kijöttünk, Isten ő szent felsége jégesőtől, ragyától szélvésztől, záportól, mindennemű égiháborútól megőrizze és megtartsa, bő terméssel megáldván kezünkbe adja, Isten dicsőségére, romlandó testünk táplálására, szűkölködő testvéreink felsegítésére” – így szól a szentegyházasfalvi temető anyakeresztjénél végzett imádság. A határkerülés hagyománya egyébként a rendszerváltást követően, a ’90-es évektől elevenedett fel. 1990-ben, amikor már nem volt tilos, nagyon sokan vettek részt a határkerülésen, ami hatósági érdeklődésnek is örvendett, mivel egy katonai helikopter is körözött a résztvevők feje felett, feltételezhetően megfigyelés céljából. György István jelenlegi megyebíró elmondta, a kommunizmusban is éltették a hagyományt, de mivel tilos volt részt venni rajta, ezért titokban, a templom kerítésén belül tartották. Az udvaron lévő kereszteket négyszer-ötször is végigjárták. Jelenleg több mint tíz kilométer a zarándoklat útvonala. A szokáshoz hozzátartozik a határkerülők megvendégelése, az esemény közben történő kínálkodás. Néhány szomszédság ilyenkor kaláccsal, teával, forralt borral, kávéval, egy-egy pohár pálinkával várja a határkerülőket. Vannak, akik a kapuból, vagy épp az ablakból, egy állomás erejéig kapcsolódnak be az eseménybe, mert épp a szomszédjukban található az egyik állomást jelző keresztfa. Többen is örömmel veszik tudomásul, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a nem mindennapi hagyomány őrzésébe. A körút során mindenkinek lehetősége van imádságot vezetni, sokan élnek is a lehetőséggel. Menet közben csengettyű hangja jelzi az újabb állomáshoz való közeledést, illetve a megállást, vagy az indulást. Az állomások között húsvéti énekeket énekelnek, és rózsafüzért imádkoznak a résztvevők. Újabb kínálkodás, ezúttal a falu végén. Kalács, sütemény és üdítő frissíti fel az imádkozókat a szomszédság jóvoltából. „Hogy van, mit csinál?” „Megérhettük ezt a Húsvétot es!” – ilyen és hasonló mondatok hangzanak el, amikor falustársak találkoznak. A különleges alkalomból való találkozáskor lehetőség van a rég látott falubelivel való beszélgetésekre is. Három kislány, akikkel minden évben Húsvétvasárnap „találkozunk”. Az ablakból nézik a házuk előtt elvonulókat. Ahogy a menetet és a települést jelző zászlókat, úgy a keresztet és a corpust is felváltva viszik a határkerülők. A mezőn lekerülnek a rúdról a zászlók. Itt nagyobb a szél, nehéz úgy haladni, hogy folyton belekap a zászlóba. Egyébként a rúd sem könnyű. Néhány éve még hármas-zászlót is vittek, amit több ember kellett egyszerre tartson. A mezőn való áthaladáskor van idő a teljes Dicsőséges olvasó elimádkozására, ez is része a körmenetnek. Négylábú útitárs is hozzánk szegődik, a gyerekek próbálják hazazavarni, de kitartóan lohol a határkerülők nyomában. A „Sóhelynek” nevezett mezőn levő keresztnél a csirázó vetésekre kérik a Mennyei Atya áldását az imádkozók, az egész faluközösség nevében. Az alszegi „csengettyűnél” ismét terített asztallal várják a határkerülőket, ezt követően a következő állomásnál kávéval és kaláccsal kínál meg egy újabb szomszédság. A két kínálat nem fedi egymást. Papi áldással kezdődött, papi áldással végződik a körmenet. Akik részt vettek a határkerülésen, a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén az első padokban foglalnak helyet, hiszen ők voltak, akik az egyházközség nevében „eljártak”. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt, remélhetőleg ugyanilyen lelkesedéssel, nagyobb létszámban. Tamás Attila Székelyhon.ro 2015. május 23.Hajnali zarándokokCsíkkarcfalváról hajnali ötkor, a környező településekről nem sokkal utána indultak útnak a gyalogos zarándokok. A plébánosok, megyebírók által vezetett keresztalják hosszú sorokban kígyóznak Csíksomlyó irányába. Reggel ötkor még alig pirkad, de már több százan várakoznak a csíkkarcfalvi vártemplom előtt. Hátizsákos fiatalok, esernyős családanyák, szekereken ülő férfiak várják az indulást. Az egyik hat-hét éves legény lekap egy magyar zászlót az egyik szekérről, majd odafut az egyik vele egyidős forma leánykához: „te most mész először a búcsúra, erre a zászlóra te vigyázz! Te viszed, te hozod haza” – adja ki a felelősségteljes felszólítást. Közben a megkonduló templomharang jelzi, hogy készülődni kell az induláshoz. Albert Tünde Mária kérdésünkre arról számol be, hogy családjával minden évben gyalog mennek a búcsúra. „Tíz éve járunk, minden évben gyalog, reméljük, hogy minél többet tudunk így menni. Amíg a Fennvaló megtart, addig remélhetőleg ebben a formában. Az egész család megy: a férjemmel és a gyerekekkel együtt négyen, a szomszédokkal is összetartunk, nem szakadunk el egymástól”. „Egyre többen vagyunk, tavaly mintha kevesebben lettünk volna” – szól közbe az egyik szomszéd. „Befelé mindig sokan vagyunk. Hazafelé kevesebben. Reméljük, hogy minél tovább fog tartani ez a hagyomány” – summázott a karcfalvi asszony. „Szekérrel nyolc éve járok, azelőtt gyalog voltam. Most már nem annyira bírom a menést, de van lovam, s szekerem, s azzal megyünk” – mondja a szintén helybéli Fülöp István. „Sokan felülnek-e a szekérre visszafelé?” – kérdezzük tőle. „Én fel kell üljek, mert úgy tudom csak hajtani a lovat” – tréfálkozik. Hozzáteszi, a hazaúton már „vékonyabbak” a csomagok, a lónak is könnyebb dolga van. A fiatal Bíró Zsolt már menet közben beszél az élményeiről, mert öt óra elmúlt, és indul a keresztalja. Elmondja: a tavaly nem sikerült részt vennie a Csíksomlyói búcsún, idén azonban nem akarta kihagyni. „Úgy tűnik, hogy a korábbi években nem volt ennyi fiatal, mint most. Négy-öt éve az idősek voltak többségben, most »cserélődik a generáció«. Visszafelé vonattal jövök, mert csak csűrben lenne ahol aludni, s most nem akarok” – indokolja a tervezett hazautat. A gyalogosok menetét a szekeres karaván zárja. Egyikük visszaszól: hát maga hova tart? Üljön fel ide hezzánk! Csíkdánfalván a zászlók díszítése közben kapjuk el az egyházközség két nőtagját, akiknek néhány fiatal segít. A díszítést és a templom előtti felsorakozást Lukács Zoltán harangozó koordinálja. „Minden évben mi díszítjük fel a zászlókat, és a keresztet, amit a zarándokok visznek” – számol be Kajtár Ilona néni. Azt is meg tudjuk tőle, hogy idén a fájós torka miatt nem tud részt venni a búcsún. „Csíksomlyóra nem sokszor voltam, mert a tejcsarnokban dolgoztam, s reggel kellett bevenni a tejet. A csarnoknál nincs se vasárnap se ünnepnap, mert a tej mejen essze” – emlékszik vissza. A zászlókkal kapcsolatosan azt is megtudjuk tőle, hogy a hármas-zászlót mindig a legények viszik, a kis fehéret pedig egy leány kell „elfogadja”. Az orgonával és másfajta virágcsokrokkal díszített kereszttel a megyebíró vezeti a zarándokokat – ezt már a harangozó teszi hozzá kiegészítésképpen. A dánfalvi gyalogos zarándokok bevárják a karcfalviakat, majd maguk elé engedik őket, és csak utánuk indulnak. A plébános a csengettyűszó után a Szívem első gondolatát kezdi el mondatni, majd áldást kér a hívekre. A templom előtt az egyik ló megmakacsolja magát, és nem akar tovább menni az ostor „noszogatására” sem. Az út szélén bámészkodók közül egy nő fogja meg a kantárját, és vezetné, de egy férfi átveszi a neki való „feladatot”. Az utolsó szekerek egyikén a csíkdánfalvi fúvósszenekar a Nyíljon ki szívetekben az öröm virág… című feltámadási éneket kezdi játszani. Dánfalvát Jenőfalva, majd Csíkszentdomokos zarándokserege követi, az élen a maroknyi balánbányai csapat halad. Visszatekintve még megcsodálhatjuk, ahogy Felcsík irányából hosszú sorokban kígyóznak Csíkszereda felé. Csíkajnádon kéttucatnyi ember készülődik az induláshoz, amikor odaérünk. Hozzájuk csatlakoznak a csíkszentmihályiak, a plébános vezetésével együtt indulnak Csíkszépvíz felé. „Minden évben gyalog megyünk oda-vissza, így teljes a búcsú. Csíksomlyóról hazafelé rövidítünk, nem megyünk be a város felé. Amikor hazaérünk, szembejönnek velünk a falu bejáratához az otthon maradt idősek. Harangszó kíséretében szoktunk érkezni a faluba. A keresztalját mindig megkínálják a vendéglősök, üzletesek” – tudjuk meg Kerekes Istvántól, akinek szavait Sipos István is kiegészíti: „Oda vissza olyan negyven kilométer az út.” A zarándokcsoportban jócskán vannak fiatalok is. Kicsit noszogatni kell őket, hogy az idősebbek helyett vigyék a zászlókat, de Kerekes Istvánnak is jut egy zászlórúd. Az egyik vezérzászlót a megyebíró „kínálja”, egy kis nógatásra annak is kerül hordozója. A zarándoksereg lassan eltűnik a házak között. Még látjuk amint egy fiatal pár feltarisznyálva szedi a lábukat utánuk. Eddig biztosan sikerült csatlakozniuk, és közösen úton vannak Csíksomlyó felé. A többi keresztalja is érkezik. Tamás Attila Székelyhon.ro 2015. október 4.Jubilált az Őszi HadjáratKerek évfordulót ünnepeltek a hétvégén a szentegyházi huszárok, közelről és távolról érkezett vendégeik, és barátaik: tizedik kiadását érte meg az Őszi Hadjárat, ahol hagyományos ruhákban, lovakkal, szekerekkel tizedszer indultak toborzó-körútra. Mint minden évben, idén is felelevenítették az 1848-’49-es toborzásokat, ugyanakkor az aradi vértanúkról is megemlékeztek. „Hadba vonulók” szombat reggel. Az eseményen való részvétel egyik feltétele a korhű, vagy ünneplő ruhában való megjelenés volt. Számos hagyományőrző csapat, egyesület tette tiszteletét a rendezvényen. A Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület vezette a közel száz lovasból, és több mint hatvan szekérből álló „hadoszlopot”. A szekereken több százan utaztak. Be- és átvonulási, valamint toborzási engedélyt kért Sándor Péter huszárkapitány Szentegyháza polgármesterétől. A településvezető megadta az engedélyt. Idén sem maradt el az ágyú, amely korábban a hatóságok érdeklődését is felkeltette, és vizsgálatokat, házkutatásokat tartottak miatta több személynél is. Mint látható ez egy egy fából készült ágyúforma, amelyen még kilövőnyílás sincs. Kápolnás polgármesterétől, Benedek Lászlótól (fehér lovon) is megkapták a toborzási engedélyt a huszárok, közben pedig Haáz Sándor karnagynak, a Gyermekfilharmóniai vezetőjének a hegedűje is megérkezett. Szürkületre mindenki visszaérkezett a kiindulási ponthoz, a szentegyházi templomtérre. Vacsorával, majd az érdemérmek kiosztásával és bállal folytatódott az esti program. Ha minden a tervek szerint alakul, 2016. októberének első hétvégéjén indulnak ismét toborzó körútra a huszárok és barátaik. Tamás Attila Székelyhon.ro 2016. február 27.Újraéledő remények és növekvő szorongások kora (Átgondolt, célratörő asszimiláció Ceaușescu Romániájában (3.) )Kezdődik a kivándorlás: 1976 folyamán 226 magyar nemzetiségű személynek adnak ki a magyar hatóságok a végleges áttelepítést lehetővé tevő vízumot. Ahogy Sütő András írta, idéztük: sokuk s majd az őket követő ezrek számára válik, válhat előbb vagy utóbb majd emlékké a pentaton dallam. Az erdélyi szászokat és a bánsági svábokat Ceauşescu lényegében eladja az NSZK-nak. Az emberkereskedelem adatai megdöbbentőek: „Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetettek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceauşescunak küldött ajándékok”. Az 1968-tól kezdődő, a rendszerváltásig tartó adás-vétel 225 ezer németet jelentett. A diktátor bukása idején még körülbelül 125 ezer szász-sváb élt Romániában, a 2011-es népszámláláskor már csupán 25 ezren voltak. Az 1977. január 5-ei népszámláláson hét „új” nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőíveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománt stb.), de székelynek csupán 1064-en vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban 1 706 874, a végleges adatok szerint 1 670 568 magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. Példa a népszámlálás manipulatív jellegére: Moldvában a népszámlálás szerint 3813 magyar nemzetiségű lakos élt. De ha ebből a számból levonják az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk kb. 2800 fős magyar nemzetiségű lakosságát, továbbá az ezer főre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok, nyilván nem önszántukból, a csángó magyarokat így szinte teljesen eltüntették. 1977. június 15–16-án előbb Debrecenben, majd másnap Nagyváradon találkozik az MSZMP KB első titkára, Kádár János és az RKP főtitkára, államelnök, Nicolae Ceauşescu. Magyar részről előzetesen kinyilvánítják, hogy az egyik legfontosabb célja a találkozónak „a nemzetiségek összekötő szerepének” kiemelése. A „kötetlen határ menti találkozó” után, melyen a kishatárforgalom bővítéséről, kulturális házak felállításáról, a főkonzulátusok dolgáról esett szó, Kovászna megyében a Securitate több ismert magyar értelmiségit zaklatott és házkutatásokat is tartottak. 1977. július 1-jén hivatalosan „megszűnik” Romániában a cenzúra – valójában ügyesebb, rafináltabb lesz, mint addig volt. A korábbi Sajtóigazgatóság megszűnik, de az utólagos cenzúrát ezentúl az újonnan szervezett „kiadói tanácsok” végzik. Az ellenőrzés menete: 1. a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa megyei bizottsága, 2. a megyei pártbizottság propagandaosztálya, 3. a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa Bukarestben, 4. az RKP KB Sajtóosztálya. A folyamat értelemszerűen mindenütt ugyanaz. 1978-ra teljesen eltűnik a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon, még a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésein is románul kell, javallt beszélni. Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv 20–20 km széles. Évente 12 alkalommal utazhatnak a sávban lakók, egy-egy alkalommal hat napig maradhatnak. Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba: a kötetlen határ menti találkozó egyik fontos román sikereként. 1978. március 13–14-én az MNDT országos ülésén fölvetődik a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlata, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: „Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket – különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is – szülőhelyükre irányítsák, és ne küldjék őket az ország vagy a megye egyik végéből a másikba.” Ennek ellenére, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő: vagyis a főtitkári „szorgalmazást” senki nem tartja be, nem is a betartatás volt a cél. December 21-én, a már rendeletekkel kitaposott út célegyenesében új oktatási törvény születik, a nemzetiségi nyelven történő oktatás a továbbiakban opcionálissá válik. Merthogy „lebonyolíthatók a didaktikai tevékenységek”, egyszerűbben a tanítás, a nemzetiség nyelvén, de „a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató elemi és középfokú iskolákban az oktatási tervben előírt egyes tantárgyak előadhatók román nyelven” is. Vagyis zöld jelzést kap a magyar nyelvű iskolák romanizálása. 1979. április 28–29-én Sepsiszentgyörgyön nagy sikerű országos nemzetiségi színházi kollokviumot tartanak a romániai magyar, német és jiddis színházak részvételével, majd 1980 tavaszán még egyet, a többit az „illetékesek” nem engedélyezik. Kidolgozzák a Központi Bizottság apparátusában a kisebbségi nyelvek használatának visszaszorítását jelentő intézkedéseket. Eszerint az oktatási intézményekben, a tömegtájékoztatásban és a hivatalos érintkezésben a romániai földrajzi neveket, a helységneveket, sőt, a magyar (német stb.) történelmi személyiségek neveit kötelezően román megfelelővel vagy helyesírással kell írni. A magyar földrajz- és történelemkönyveket ennek megfelelően már a következő tanév kezdetére át kell írni. (A tervet – egy időre – ejtik.) Még 1977 júliusában a Minisztertanács módosítja az oktatási törvényt. Az említett erőltetett iparosítással összefüggésben „átprofilírozza” a líceumokat: az elméleti líceumok nagy része megszűnik, helyettük különböző szakmai líceumok jönnek létre. Ez újabb alkalmat teremt arra, hogy a magyar diákság hátrányosabb helyzetbe kerüljön románul tanuló társaihoz lépest, ugyanis a népszerű szakokon, például a matematika–elektronika, matematika–informatika vagy államigazgatási jog, nem indítanak magyar osztályokat. A romániai magyar irodalom ebben az egyre durvuló, egyre homogenizáltabb politikai közéletben, a kisebbségek nyelvi, kulturális, oktatási jogainak, az elemi emberi jogoknak folyamatos csonkítása közepette, de a reménytelinek feltűnő politikai döntéseket még bizalommal is fogadva próbál számot vetni önmagával, a kisebbség etnikai önképével, identitásőrzésük nyelvi, kulturális, közösségi lehetőségeivel. Kölcsönvehetjük Tamás Attila Illyés kismonográfiájának egyik fejezetcímét: a korszak az „újjáéledő remények és növekvő szorongások” kora. Mert az irodalmi beszéd, a szólás lehetőségei, minden, ezt gátló rendelkezés, törvény ellenére is, az évtized kezdetén valóban megsokszorozódtak a lapok, kiadók, a televízió, a rádió magyar adásai révén is. Említettük: a Kriterion legtermékenyebb időszaka a hetvenes évtized (más kiadók is jelentetnek meg magyar műveket, a Dácia például, Farkas Árpád Jegenyekör című kötetét is többek között). Az írók, költők, több generáció együtt, maradandó művekkel jelentkeznek, hatalmas „szellemi energiák” (Bertha) szabadulnak fel, a „veszélyeztetettség tudata koncentrálta az erőket”. Az irodalom a nemzetiség ön-megfogalmazásában segít, helyzetének sajátosságát tudatosítja. Ebben a bő évtizedben, a hatvanas évek legvégétől, ’70-től kezdődően jelennek meg például Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Rigó és apostol, Bálint Tibor: Zokogó majom; Páskándi Géza: Vendégség, Tornyot választok (ez már a pesti Magvetőnél); Kányádi Sándor: Fától fáig; Farkas Árpád: Jegenyekör; Magyari Lajos: Csoma Sándor naplója; Király László: Kék farkasok; Szilágyi Domokos: Sajtóértekezlet című könyvei, Sütő drámatrilógiája (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel), Székely János: Caligula helytartója, Szilágyi István: Kő hull apadó kútba, Kányádi Sándor: Szürkület, Király László: Az elfelejtett hadsereg, Farkas Árpád: Alagutak a hóban. A sajátosság szorításában élő irodalom megsokszorozza önön képességeit. Sütő drámáiban például olyan magatartásformák jelennek meg, a kisebbségi lét elviselhetőségének olyan duális változatai, amelyek az alázat és a „felemelt fő”, az értelmes és az önpusztító, önsorsrontó ellenállás, a hit vállalhatóságának vagy megtagadásának egymással konfrontáló, választható mintáit mutatják meg (hasonlóképp Székely János Caligulája is). Vagy a Szürkületben, a Kányádi-monográfia írója (Pécsi Györgyi) szerint, a lengyel Zbigniew Herbert „meghökkentőnek és provokatívnak tetsző” kifejezésével az „önként vállalt provincializmus”, a „szülőföld szeretetének parancsa” fogalmazódik meg. A szülőföld pedig „nem elvont eszme, hanem a mindennapok valóságából, az emlékekből, az átöröklött hagyományokból formálódott, földrajzilag is behatárolható területen megvalósuló táj–kultúra–ember egysége”: a sajátosság tudomásul vétele és vállalása. (Történeti-társadalmi háttérrajzok a Farkas Árpád-monográfiában) CS. NAGY IBOLYA. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 28.„Megkerülték” a szentegyházi határtA téli időjárás sem szegte kedvét vasárnap annak a több tucatnyi szentegyházinak, akik a hagyományt ápolva idén is részt vettek a húsvéti határkerülésen. Fotókkal számolunk be az eseményről. A rendszerváltás után támasztották fel a határkerülés hagyományát Szentegyházán, azóta is töretlen lelkesedéssel, több-kevesebb résztvevővel minden évben megtartják. Az egyházi megmozduláson a résztvevők jelképesen bejárják a határt: a szentegyházasfalvi templomtól a település Madarasi-Hargita felőli kijáratáig, majd a mezőkön keresztül tesznek meg egy nagy kört, ez idő alatt pedig a határkereszteknél imádkozva kérik Isten áldását a termésre és a település lakóira. Útközben egyházi énekeket énekelnek és rózsafüzért imádkoznak. Idén a kedvezőtlen időjárás miatt alternatív útvonalon, a falu között vonultak végig a határkerülők. Tamás Attila. Székelyhon.ro 2016. május 9.Harmincnégy éves a Szentegyházi GyermekfilharmóniaFennállásának 34. évfordulóját ünnepelte a hét végén a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A 140 tagú gyermekkórus és zenekar koncertekkel, fáklyás felvonulással, táncházzal és nótaesttel ünnepelte a születésnapot. Haáz Sándor karnaggyal beszélgettünk. – Miben volt egyedi és a korábbiaktól eltérő az idei Filinapok? – Minden évben különleges a Gyermekfilharmónia születésnapja. Az évfordulókon mindig rácsodálkozunk arra, hogy ennyi év után is működik és képes újjáépülni a mintegy 140 tagot számláló zenekar és kórus. Tulajdonképpen addig jó a születésnap, amíg nem másabb a megszokottnál. Ha megváltozna, azt jelentené, hogy valami miatt ez a folytonosság csorbát szenved, és azt nem igazán akarom. Ami a tavalyi születésnapunkhoz képest újdonság volt, hogy repertoárunkban idén is tudtunk újítani. Három nagyszerű darabot sikerült idén előadni: a Graf Zeppelin-indulót (ami egy igényes és nagyon nehéz zenekari mű), ugyanakkor egy jópofa, tréfás gyerekdalcsokrot, valamint egy egyházi éneket, amiben a régi filisek is, mostani kolléganőim egy gregorián énekszólót kaptak. Ez utóbbi különleges élmény volt, mert a korosztályokat eddig nem „vegyítettem”. Úgy vettem észre, hogy a kórus meghatódottan kísérte a „betétdalt”, amit a régi filisek énekeltek. Már megszokott, hogy a Filinapokon van a legnagyobb létszámú kórus, hiszen itthon vagyunk, és ilyenkor az alsóbb korosztályok is fellépési lehetőséget kapnak. Engem nagyon feldob, hogy ötsoros kórusnak tudok vezényelni, mert tudom, hogy ebből az alsó két sor a „jövő zenéje”, mivel rájuk négy-öt év múlva is tudok számítani, ami azt jelenti, hogy biztosított a folytonosság. – Hogyan látja a zenekar jövőjét, van-e utánpótlás? – Amire egy kicsit félve gondolok, az a zenekar, hiszen jelenleg zömében 16–18 éves gyerekekből áll, és ők jövőre már várhatóan pakolnak s távoznak a Fili kötelékéből. Sok munkával zenekar-utánpótlást kell biztosítanom, ami egy 70–80 énekes repertoár esetében nem könnyű, hiszen mindezt újra kell tanulni. Azoknak, akik elmennek a zenekarból, sok van a tarsolyukban, akik viszont a helyükbe jönnek, nem fog egyhamar ilyen színvonalon szólni a hangszerük, mindezek ellenére látom a 3–4 év múlva a mostaniak helyébe lépő következő generációt. Remélem, hogy jövőre, a Gyerekfili 35. születésnapjára sikerül már sínre tenni az új zenekart. – A vendégek és a programok számát tekintve egy kissé visszafogottabb volt az idei születésnap… – Két oka van annak, hogy ezúttal nem több százas közönségnek szerveztük a Filinapokat: egyrészt ami tíz-húsz éve zajlott itt a születésnapjaink alkalmából, az majdnem megismételhetetlen, hiszen akkoriban nagy létszámú diákkórusokat hívtunk, ilyenek már nem léteznek. A kisebb létszámnak az is az oka, hogy nem kerek évfordulót ülünk, továbbá egészségi állapotom miatt sem mertem nagyobb kaliberű programsorozatot vállalni. Az idei születésnapon két meghívott csoport szerepelt: pénteken este a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola diákjai egész estés kamarazenekari előadással örvendeztették meg a szentegyházi közösséget, szombaton este a Gyermekfilharmóniáé volt a színpad, vasárnap pedig az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola zenészei mutatkoztak be. Az ózdiakhoz is sok szállal fűződik a Gyerekfili, hiszen náluk már kétszer is énekeltünk, és ezen a nyáron is hivatalosak vagyunk magyarországi és lengyelországi turnénk alkalmával. Egyebek közt ezért is fontos számunkra a személyes kapcsolatok kialakítása és ápolása több zenekarral, iskolával. A meghívott zenekarok növendékei a fellépéseken kívül az esti táncházakért, nótaestekért is jöttek, ahol nagyon jól érezték magukat, hiszen késő estig nótáztak és húzták nekik a talpalávalót zenészeink. – Hogyan értékeli az idei születésnapi hétvégét? Tulajdonképpen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia zenei napjainak rendezvényén elértük azt, hogy határok nélkül együtt lehettünk határon túli barátainkkal, közönségünkkel is. Tamás Attila Székelyhon.ro 2016. május 15.Pünkösdvasárnapi napfelkelte CsíksomlyónA csíksomlyó búcsú hagyományaihoz tartozik, hogy a szombati virrasztás után pünkösdvasárnap hajnalán a csángók kivonulnak a két Somlyó közti nyeregbe, hogy a felkelő napba nézzenek. Táncos Vilmos néprajzkutató szerint a felkelő napba nézés hagyománya a csíksomlyói búcsú egyik legismertebb és legtöbbet vitatott jelensége. „Ez a népszokás a helyhez és időhöz kötődő ritualizált közösségi látomások sajátos formája. Kétségkívül igen archaikus és egészen ritka népszokásról van szó, amelyet a legarchaikusabb vallásos kultúrájú etnikai csoportok gyakorolnak” – számoltunk be korábban A csíksomlyói kegyszobor Barátból származó legendájának nyomában című riportunkban. Tamás Attila Székelyhon.ro 2017. április 11.Jól szerepeltek a CsikysekKi mit tud? Lakitelken Április 6-án került sor Lakitelken a Ki mit tud? versenyre, amelyre a Csiky Gergely Főgimnázium nyolc tanulójával neveztünk be három kategóriában: népdal, versmondás, rajz. A tanulókat a Kispacsirták kórusából választottuk ki, akik között van tehetséges versmondó is: Anghel Orsolya, Barta Karolina, Szabó Tamás Attila, Tapasztó-Gujdár Péter, Vida Roland (II. osztály, tanító Khell Jolán), Rudolf Janka Naomi, Vajdovics Jasmin Vivien, Vincze Lea (I. osztály, tanító Khell Levente). A verseny előtti napon érkeztünk Lakitelekre, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. A hivatalos megnyitó után – ahol a szervezők köszöntöttek bennünket – uszodába mentünk, majd vacsora után a Lyra zenekar fergeteges hangulatú koncertjén vettünk részt, ami emlékezetes marad számunkra. Másnap reggel izgatottan készültünk a versenyre, ahol sorsolással döntötték el a sorrendet. Összesen 49 produkció vett részt, az ötvenedik egy bábjáték volt, ez már versenyen kívül. Voltak szavalók, mesemondók, hangszeres produkciók, énekesek, táncosok változatos műfajokban. A verseny alatt folyamatosan rajzoltak is a versenyzők, hiszen több kategóriába is be lehetett nevezni. Először a Kispacsirták léptek színpadra 1-es sorszámmal. A műsor nagyon jól sikerült, fergeteges tapsot kaptak. Néhány műsorszám után sorra került Tapasztó-Gujdár Péter is, aki Kányádi Sándor Jó két ló szolgájacímű versét szavalta gyönyörűen. A hatalmas taps itt sem maradt el. Végignéztük a többieket is, és bizony, el kellett ismernünk, hogy nagyon színvonalas versenyszámokat láthattunk. Izgatottan vártuk az eredményhirdetést, amelyre megérkezett Magyarország Országgyűlésének alelnöke is, dr. Lezsák Sándor, hogy személyesen adja át a jutalmat a díjazottaknak. Rajzolóink oklevelet és könyvjutalmat kaptak, szavalónk, Tapasztó-Gujdár Péter I. díjat nyert. Öröm volt látni a csapat örömét. Az énekeseknél a zsűri nem adott III. díjat, hogy két első díjat adhasson, amelyből az egyik a Kispacsirtáké lett. Határtalan volt az örömünk. Minden gyermek értékes könyvjutalomban és egy szép oklevélben részesült. A hatalmas felújítások alatt levő Lakitelki Népfőiskola visszavárja versenyzőit! – ezekkel a gondolatokkal búcsúztak a szervezők, akiknek köszönjük a szíves vendéglátást és azt, hogy részt vehettünk ezen a remekül megszervezett versenyen. A csoportot Khell Jolán és Khell Levente tanítók kísérték el a vetélkedőre. Khell Jolán tanítónő, Csiky Gergely Főgimnázium Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 3.Erdélyi festők mutatkoztak be BrüsszelbenHárom festő Erdélyből címmel állították ki a nagyváradi Katona György, a szatmárnémeti Kovács Emil Lajos és a dobrai (Szatmár megye) Pongrácz Károly festményeit a brüsszeli Európai Parlamentben (EP). A táj- és életképek Erdély sokszínűségét mutatják be az érdeklődőknek A három különböző országban, Romániában, Magyarországon és Ausztriában élő és alkotó festőművészek művei Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők szervezésében jutottak el az EP-be. A kiállítás szerdai megnyitóján Tőkés László és több más EP-képviselő mellett a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola küldöttsége és a Székelyhon, valamint a Csíki Hírlap munkatársai is jelen voltak. Az évek során a legkülönfélébb hatások, ábrázolási módok és irányzatok tettek mély benyomást munkásságukra, de egyvalamit mindhárman továbbvittek a művészetükben: magukénak vallják az erdélyi, nagybányai festészeti hagyományokat. A kiállított olajfestmények három festőművész látásmódját, három különböző életút tapasztalatait ábrázolják, miközben felszínre hozzák a közös képzőművészeti gyökereket. Ezeken a gyökereken keresztül érkezünk meg Erdélybe, a romániai magyar közösséghez. Így jutunk el ahhoz a közel másfél milliós nemzeti kisebbséghez, amely ezeréves szülőföldjén ma is élő tradíciókkal, sajátos természeti és kulturális jegyeivel nem csupán Romániát, hanem Európát is gazdagítja – számoltak be elöljáróban a kiállítókról. - Ha meg akarnak érteni minket magyarokat, erdélyieket itt az Európai Parlamentben, elég ránézni ezekre a képekre. Romániából erdélyiként érkezni semmi ellentmondást nem szül, sőt inkább sokszínűséget jelent – mondta el Winkler Gyula. Sógor Csaba kiegészítette, minket erdélyieket sok hatás ért az évek során, úgy a románok, mint az Osztrák Magyar Monarchia részéről, így ezek a hatások érződnek a festők munkáin is. Minden alkotóművésznek, legyen az festő, szobrász, zenész megtiszteltetés Európa virtuális központjában, az Európai Parlament emblematikus épületében bemutatkozni – vezette föl a kiállítók méltatását Murádin Jenő művészettörténész. „A három erdélyi alkotó közül Pongrácz Károly esetét látom különösen jellemzőnek, akinek először jutott ki a parttalan világlátás esélye. A kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen megkezdett tanulmányait Bécsben folytatta, hogy azután ott, az osztrák fővárosban telepedjék le. Festményeit nézve, témáiban szinte tapintható utazásainak betelhetetlen éhsége. A Szatmárnémetiből származó Kovács Emil Lajos úgyszolván földije Pongrácznak. De teljesen más alkat, akit szülővárosa és különösen a hozzá közel eső egykori nagybányai festőtelep hagyományai vezették a festészet útján. Témája elsődlegesen a természeti táj, ebben a műfajban érzi legotthonosabban magát. A nagyváradi születésű, majd a dunántúli Pápára áttelepedett Katona György képciklusa a szülőföld iránti nosztalgikus érzések foglalata – mondta el Murádin. Hozzátette, kényszerűségből vagy más okokból a szülőföldet elhagyók lelkébe kitörölhetetlenül beleég a honvágy, az odahagyott tájak, városok, falvak képe, többek közt ez mutatkozik meg a kiállított festményeken. Tamás Attila / Székelyhon.ro 2017. május 6.Nagyot ünnepelt a Szentegyházi GyermekfilharmóniaEgykori és jelenlegi tagjaival, vendégeivel, segítőivel ünnepli fennállásának 35-ik évét a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. Pénteken este a régi tagokból verbuválódott Öregfilisek, valamint a híres formáció jelenlegi tagjai adtak felejthetetlen koncertet a teljesen megtelt szentegyházi Gábor Áron Művelődési Otthonban. A koncert alatt többen is köszöntötték a születésnapját ünneplő Szentegyházi Gyermekfilharmóniát. Molnár Tibor, Szentegyháza polgármestere és Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának megbízott vezetője mellett Nagy Eszter tanárnő és több, civil szervezet képviselője is méltatta Haáz Sándor karnagyot, a Gyerekfili vezetőjét és alapítóját és a száznegyven tagú egykori és mostani együttest, akik felejthetetlen koncerttel örvendeztették meg a közönséget. Többek között felcsendült a repertoár örökös részének számító Parasztkantáta, Händel: Győzelmi kórusa, de a kanadai, valamint a székely himnuszok is elhangzottak a Fili előadásában. Tamás Attila / Székelyhon.ro 2017. május 8.Virágba borult a Sapientia EMTEMegalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete A változó időjárás ellenére a hét végén nagyon sokan kilátogattak Marosvásárhelyről a Sapientia egyetem campusába, ahol az épület előtti udvaron az idén először rendezték meg a Dísznövény 2017 – nemzetközi kertészeti kiállítást és vásárt. Ugyanakkor ebben az időszakban zajlott a IV. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia is, és megalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete. Változatos programkínálat nem csak a szakembereknek A szervezők először is arra törekedtek, hogy a rendezvény ne csak „szárazon” a szakembereknek szóljon, ezért olyan kiegészítő programok is voltak, ahol bárki közérthető információkhoz jutott. Ugyanakkor gondoltak a gyerekes családokra is. Egy sátorban animátorok segítségével ügyességi játékok voltak, és a kisebbek megtanulhatták azt is, hogyan kell helyesen egy virágot, növényt elültetni. A színpadon az ismeretterjesztő előadások szüneteiben kulturális műsor volt. A dísznövényeken, virágokon és cserjéken kívül különböző kézműves- és egyéb helyi termék közül is válogathattak az érdeklődők. A vásárlásban elfáradtakat pedig büfé várta, ahol falatozni is lehetett. S hogy mindez vonzóbb legyen, kérdőíves nyereményjátékon is szerencsét próbálhattak a résztvevők. S bár az eső egy kicsit feláztatta a helyszínt, jó ötletnek bizonyult, hogy a kiállítók sátrait nem sokkal a megnyitó előtt kiépített, lekövezett, hangulatos utcalámpákkal ellátott sétány mellé állítsák fel, amelyek körébe igen jól beilleszkedett az egyetem korábban elkészített dísztava. Húsz dísznövénytermesztő és forgalmazó hozta el termékeit, ezenkívül hat más (kézműves, helyi kisiparos) kiállító is jelen volt a háromnapos rendezvényen. A szakma és a tudományos kutatás összekapcsolása Az esemény megnyitója május 5-én, pénteken délelőtt az egyetem kertjében felállított színpadon volt. Házigazdaként először dr. Dávid László rektor szólalt fel. Többek között elmondta: az egyetem elkötelezte magát a közösség szolgálatára. A diákok és tanárok több tudományos jellegű rendezvényen, versenyen vettek részt, ahonnan jelentős eredményekkel tértek vissza. De felmerült a kérdés, hogy a közszolgálatiság csak ennyiben merül ki? A dísznövény-kiállítás adta meg a választ, – amely úttörő rendezvény –, és amelyen a tudományos munkát összeköthetik a gyakorlattal, és ezáltal is nyit az egyetem a helyi közösség felé. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy az önkormányzat részese, támogatója lehet ennek a rangos szakmai rendezvénynek, hiszen „mindannyiunk lelkéhez közel áll a kiállítás, mert szeretünk kertészkedni”. Maros megye erdélyi viszonylatban az első helyen áll a dísznövény- és virágtermesztés terén, így a rendezvény, ahol gyönyörű környezetben a szakma képviselői találkozhatnak az oktatókkal, termelőkkel, diákokkal és az érdeklődőkkel, még jobban buzdítja majd a fiatalokat arra, hogy ezen a területen dolgozzanak, tevékenykedjenek. A magyarországi Földművelődésügyi Minisztériumot dr. Torda Márta, a Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztályának az osztályvezetője képviselte, aki tolmácsolta Tóth Katalin helyettes államtitkár üzenetét, majd elmondta: „A díszkert ágazat a Kárpát-medencében több száz éves múltra tekint vissza. A felgyorsult fejlődés, az életkörülmények változása egészen más tartalmat kölcsönöz a dísznövénytermesztés fogalmának, mint azt korábban tartottuk. Az elmúlt évtizedekben nemcsak az ipari termelés növekedett rohamos léptekkel, hanem a mezőgazdasági termelés is fellendült, vele párhuzamosan egyre gyorsabb üteművé vált a városiasodás. Ez a folyamat az emberre és a környezetére jelentős hatást gyakorolt. A természetes táj helyébe előtérbe került a termesztő- és az üdülőtáj, így a táj- és környezetrendezésben a dísznövény az egyik legfontosabb funkcionális elemmé válik, amelynek szociálhigiéniai, pszichológiai jelentősége mellett klimatikus, biológiai és esztétikai hatása is fontos. Ezért a közületi és a lakossági dísznövény- és virágellátás alapvető gazdasági feladattá vált. A díszkertészet az egyéb mezőgazdasági ágazatoknál fajlagosan sokkal nagyobb értéket állít elő” – mondta, majd hozzáfűzte, a szaktárcának évek óta jó kapcsolata van a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának kertészeti tanszékével, az ösztöndíj- és gyakornokprogramok támogatásával segítik az egyetemet. „Kívánom, hogy ez a rendezvény is járuljon hozzá a fiatalok pályaválasztásához, hogy az itt szerzett diplomával jövőjüket a szülőföldjükön tudják megteremteni, és olyan közösségbe kerüljenek, amire büszkék lehetnek életük folyamán.” Dr. Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen, helyette Lukács Zoltán okleveles kertészmérnök, a Magyar Faápolók Egyesületének elnöke, a díszkertészek szövetségének vezetőségi tagja a szervezet nevében szólt az egybegyűltekhez. A kertészmérnök elmondta: a szövetség 1990-ben alakult meg szakmai, érdekvédelmi szervezetként. 27 év alatt sok minden történt, az alapító tagok közül többen már nincsenek közöttünk. Voltak nehezebb időszakok is, de a szövetségnek mindeddig sikerült teljesítenie a küldetését. A szervezet legnagyobb érdeme, hogy a díszkertészeket „egy asztalhoz ültette”. Megerősítette, hogy támogatják az erdélyi, illetve más határon túli hasonló szakmai szervezet létrejöttét, mert a Kárpát-medencei kertészekkel is jó kapcsolatot szeretnének kiépíteni. Ennek első lépése ez a kiállítás, amely közelebb hozza egymáshoz az egy ágazatban dolgozókat. Dr. Kentelky Endre adjunktus, a rendezvény szakmai főszervezője kiemelte, hogy az esemény nem jöhetett volna létre Krébecz József, az ASSA-Divi Kft. ügyvezetője nélkül, aki több éve hasonló kiállítást szervez Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen. Innen jött az ötlet, hogy a Sapientia EMTE, ahol a kertészmérnöki tanszéken belül kertészmérnöki, tájépítészeti, növényorvostani mesterkurzus, illetve Sepsiszentgyörgyön agrármérnöki oktatás van, alkalmas lenne a rendezvény megszervezésére. A kiállítás a gyakorlati oktatást is erősíti, hiszen ezáltal a hallgatók megfelelő kapcsolatokat alakíthatnak ki a termelőkkel, kereskedőkkel. „Akkor vagyok boldog, ha a 10 éves találkozón mosolygós embe-rekkel találkoznak, akik a szakmából meg tudnak élni – mondta a tanár, majd megköszönte a kiemelt támogatóknak, a megyei önkormányzatnak, a magyar Földművelődésügyi Minisztériumnak, illetve a Koronkai Polgármesteri Hivatalnak a segítségét is. Színvonalas szakmai előadások A kiállítás és vásár szakmai programja két irányból szólította meg az érdeklődőket. A kertben felállított színpadon felszólaló szakemberek azokhoz szóltak, akik hobbiszinten foglalkoznak kertészettel, netán a tömbházlakások erkélyein ápolnak virágot, dísznövényt, de gondoltak gyümölcsfa- és szőlőtermesztőkre is. Szó volt többek között a díszfák szakszerű metszéséről (Lukács Zoltán), a dísznövénytermesztés erdélyi helyzetéről (dr. Kentelky Endre), a vágott virágok kezeléséről (dr. Kentelky Endre). Ismertették a szőlőtermesztés jelenlegi helyzetét Erdélyben (dr. Moldován Csaba adjunktus, Sapientia egyetem), gyakorlati bemutató volt gyümölcsfák oltásáról (dr. Bandi Attila adjunktus), az orchidea ápolásáról Kovács Mariann tartott előadást. Majd dr. Fazakas Csaba bemutatta az egyetem kertészmérnöki tanszékének kínálatát és szőlősben végzendő munkákról is tájékoztatta az érdeklődőket. A kiállítással egy időben tartották a IV. Erdélyi Kertész és Tájépítész- konferenciát, amelyen az egyetem a meghirdetett célnak megfelelően fórumot biztosított a magyarországi és hazai szakemberek ismerkedésére, kapcsolattartására és tapasztalatcseréjére. Ugyanakkor a tanárok mellett a diákok is bemutathattak szakdolgozatokat. A plenáris, illetve a szekcióüléseken olyan témákról tartottak előadásokat, mint tájépítészet szerepe a kortárs műépítészetben, a bánlaki Karátsony-kastély kertjének története, a természetben létrejött alkotások performativitása, az erdélyi táj rehabilitációjának lehetőségei, Nagybánya főterének arculatváltásai, a különböző növényfajok vizsgálatainak és a növényorvostani, valamint a szőlő-, gyümölcsfa-, illetve a paradicsomtermesztésben elért kutatások eredményeinek ismertetése. Az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesületének alakuló ülése Pénteken délben a Magyar Díszkertészek Szövetsége képviselőjének jelenlétében hazai dísznövénytermelő és -forgalmazó cégek, valamint és az oktatási intézmény képviselőinek jelenlétében megalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete. A szervezet elnöke dr. Kentelky Endre lett, alelnök Tamás Attila kertészmérnök, főtitkár Rendi Amália, tagok Kluzsán Attila, Bán Lehel termelők lettek. Dr. Kentelky Endre elmondta, az egyesület székhelye az egyetem központja, a dísznövény-laboratórium lesz, nem véletlenül, mivel a visszajelzésekből ítélve az oktatási intézménynek fontos szerepet kell vállalnia a szakma szervezésében, abban, hogy mind a termelőkhöz, mind a kereskedőkhöz minél több ismeretanyag jusson el. A cégek képviselői magánszemélyekként lettek alapító tagok, és elkötelezték magukat, hogy a saját szakterületükön mozgósítják majd társaikat, hogy csatlakozzanak az érdekvédelmi szervezethez. Az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete fontosnak tartja, hogy ismertesse és népszerűsítse a tagoknak mind a romániai, mind a magyarországi, illetve EU-s pályázati lehetőségeket. A magyar szövetséggel partnerkapcsolatot létesítenek, hogy minél erőteljesebben képviseljék a szakágat a hazai, külhoni és, ha kell, az európai fórumokon is. Az egyesületet hivatalosan Asociaţia Floricultorilor din Transilvania (Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete) néven jegyzik be, várhatóan egy hónapon belül. És ez jelzés arra, hogy nemcsak magyar, hanem román szaktársak is csatlakozhatnak díjmentesen. Hiszen azt is eldöntötték, hogy egyelőre nem lesz tagdíj. Mi több, várják, hogy minél több volt diák is jelentkezzen, hiszen ők viszik majd előre a szakmát. Már a kiállításon is több cég kérte, hogy az egyetem szervezzen állásbörzét a végzős hallgatók körében, mivel a termesztők és a forgalmazók körében egyaránt szükség van a képzett munkaerőre. Ebben pedig fontos szerepet vállal majd az egyesület. Sikeres rendezvény A várakozásokat felülmúló rendezvényt zárhattak vasárnap a szervezők, ugyanis több mint 6000 ember látogatott ki a hét végén a Sapientia EMTE campusába. A szakmai előadásokon, a kulturális műsorokon „minden hely elkelt”, és volt olyan időszak is, amikor a helyszínre érkezett gépkocsikkal várni kellett, ugyanis minden parkolóhely foglalt volt. A főszervező a visszajelzésekből úgy ítélte meg, hogy a siker titka az volt, hogy a látogatók nem csak növényeket, virágokat vásárolhattak és „száraz szakmai tanácsot kaptak”, hanem érdekfeszítő, gyakorlati tapasztalatokat nyerhettek virágkötésben, a vágott virágok kezelésében, fametszésben vagy a szőlőtőke gondozását illetően. A kulturális események, a gyerekeknek szánt mesekert is nagyon sok érdeklődőt vonzott. A forgalmazók és a termelők is jelezték, hogy eladás is volt bőven. Mi több, voltak olyan látogatók is, akik a szervezőkhöz címzett személyes leveleikben köszönték meg azt, hogy kellemes és hasznos hétvégét tölthettek az egyetem udvarán a „szép növények társaságában”. S ez megerősítette a szervezőket abban, hogy a marosvásárhelyi nemzetközi dísznövény-kiállításnak és -vásárnak hosszú távú jövője lehet. VAJDA GYÖRGY / Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-17
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
